A harmadik is megvolt ezen a héten. Szombatra elmúlt az izomlázam, ideje volt megint kipróbálni, lesz-e. Nem mondom, hogy a leggyorsabb, de egy plusz pontot megítélek magamnak a vasárnap reggeli lustaság legyőzéséért.

Új élménnyel lettem ma gazdagabb. Idestova 40 év alatt (bakker, leírni is gáz) ma fordult elő az először, hogy két egymás utáni napon futottam. Hajlott korom ellenére még ez után is élek. A dolog pozitív oldala: - 2 egymás utáni napon legyőztem a lustaságot - hazaértem és elindultam futni még…

Enyhe izomláz a combomban, viszont sokkal kevésbé keltem fáradtan ma reggel, pedig ugyan annyit aludtam mint máskor. Nap közben azon kaptam magam, hogy a mai futás útvonalát tervezem és cipőket nézegetek. WTF? Ma nem is terveztem menni, csak holnap. Rá lehet erre kattanni?

Nem szerettem futni. Kényszer volt mindig, nemszeretem feladat. Nem értettem igazán azokat, akik szerették. Úgy egy évvel ezelőtt, teljesen más okból, nem a futás kedvéért el kellett mennem kocogni. Csak 15 percet. Kimerült voltam, és fájt mindenem, de jó érzés volt.  Erre tettem ma kísérletet…