A harmadik is megvolt ezen a héten. Szombatra elmúlt az izomlázam, ideje volt megint kipróbálni, lesz-e. Nem mondom, hogy a leggyorsabb, de egy plusz pontot megítélek magamnak a vasárnap reggeli lustaság legyőzéséért.

Új élménnyel lettem ma gazdagabb. Idestova 40 év alatt (bakker, leírni is gáz) ma fordult elő az először, hogy két egymás utáni napon futottam. Hajlott korom ellenére még ez után is élek.

A dolog pozitív oldala:

- 2 egymás utáni napon legyőztem a lustaságot

- hazaértem és elindultam futni még mielőtt sötét lett

- a végén az emelkedőn is futottam, sőt, gyorsítottam, nem pedig sétáltam

- még élek

A negatív oldal:

- rövidebb volt a táv, mint a tegnapi

- lassabb voltam

- 2 magnézium ellenére azt hiszem holnap nem fogok tudni járni

Ennyi bullshit után lássuk a számokat.

Aki pedig olyan türelmes volt, hogy eljutott idáig, az megnézhet egy fényképet, amit futás (na jó, kocogás) közben csináltam:

Holnap nincs futás, majd ha újra tudok járni.

Enyhe izomláz a combomban, viszont sokkal kevésbé keltem fáradtan ma reggel, pedig ugyan annyit aludtam mint máskor. Nap közben azon kaptam magam, hogy a mai futás útvonalát tervezem és cipőket nézegetek. WTF? Ma nem is terveztem menni, csak holnap. Rá lehet erre kattanni?

Nem szerettem futni. Kényszer volt mindig, nemszeretem feladat. Nem értettem igazán azokat, akik szerették. Úgy egy évvel ezelőtt, teljesen más okból, nem a futás kedvéért el kellett mennem kocogni. Csak 15 percet. Kimerült voltam, és fájt mindenem, de jó érzés volt. 

Erre tettem ma kísérletet ismét. Elmentem futni.

Az első 3 percben fájt a térdem, aztán ahogy leértem az aszfaltról az erdőbe, meg is szűnt a probléma. Odafele jobban ment, egyszer hívtak, akkor megálltam, meg amikor visszafordultam. Visszafele az emelkedő kicsit megfogott. Végén levezetésnek séta, nem akartam túlerőltetni az első alkalmat. Közel 3 kilométer. 20 éve nem futottam ennyit. Ezen a héten jó lenne ha legalább még egy alkalom beleférne.